A szabadságért éltek és haltak
A hagyományokhoz híven október 23-án idén is két helyszínen, Budafokon és Nagytétényben tartottak megemlékezést az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak tiszteletére.
A Budafok-Tétény Önkormányzata által szervezett ünnepség a Városháza Dísztermében kezdődött, ahol Karsay Ferenc köszöntötte az egybegyűlteket.
– 1956-ban remény és pokol járt együtt az utcákon. Egy hazug világ tört szilánkokra, és a magyar nép kimondta: elég volt. Mint minden nagy történelmi pillanatban, egyszerre volt jelen bátorság, szabadságvágy, és mindenekelőtt a döntés: cselekszem! Ez a forradalom a nagyszerűség és kivételesség pillanata volt. A szabadságvágy és a hazaszeretet ünnepe. A szelídség és a sziklaszilárd erő találkozása. Tisztaság, hit és elkötelezettség. Ezek voltak azok az értékek, amelyek 1956-ban vezérelték a hősöket, és amelyekből ma is táplálkozunk – mondta beszédében Budafok-Tétény polgármestere, majd átadta a szót a Torontói Magyar Ház korábbi elnökének, vitéz Bogyay Elemérnek, aki hatvanhat évet élt Kanadában. Az 1956-os szabadságharcos húszévesen menekült el az országból, és a könnyeivel küszködve mesélt az ’56-ot megelőző időszakról, gyermekkoráról. Pongrácz Gergellyel való kapcsolatáról, a forradalomban való részvételéről és a Kanadában töltött éveiről, ahol megismerte Tollas Tibort, Wass Albertet és Márai Sándort.
Monostoriné Szeleczky Gabriella ünnepi beszédében Budafok-Tétény ’56-os hőseire emlékeztetett, így többek között az első ismert áldozatra, Schaffer Gyulára, azaz Öcsire, apósára, Monostori Antalra, aki az események résztvevője és szemtanúja volt, az „S-kanyaros” akció egyik tagjára, Oszlányi (Ottenwald) Józsefre, és a csupán 15 éves Mayerhoffer Frigyesre, a legfiatalabb ismert áldozatra.
– Priska József Tamás, „Kisfarkas” sokakhoz hasonlóan sodródott a forradalom eseményeibe. Első sebeit a szétvert Sztálin-szobor egy darabja okozta. Az események sűrűjébe kerül, majd a Royal-szálló elleni szovjet támadás egyik hősi védője és egyetlen túlélője. A politikai fogságot is túlélte, hogy később a forradalom emlékét őrizze, éltesse – emelte ki a Pofosz helyi szervezetének egykori elnökét a Baross Gábor Általános Iskola magyar és történelem szakos tanára.
– A festő Vén Emil, az orvos dr. Takács Pál, a nagytétényi Fáy Ferenc, Hufnágel István, Landi János csak néhány név a névsorból. Egy fiatal nő, Törteli Kiss Valéria, a barossi Onestyák László és Preszmayer Ágoston, vagy a volt csendőrtiszthelyettes Szebeni József, aki a barossi iskola udvarán elhelyezett ideiglenes emlékműnél állt díszőrséget régi egyenruhájában a forradalom napjaiban – idézett fel Monostoriné Szeleczky Gabriella néhány bátor fiatalt, felnőttet, akikre egyperces néma csenddel emlékezett a hallgatóság.
Az ünnepségen Illyés Gyula Haza a magasban című verse hangzott el Lázár Csaba előadásában.
A megemlékezés az ’56-os emlékműnél folytatódott, ahol Budafok-Tétény vezetői és díszpolgárai, az egyházak, közintézmények, civil szervezetek és pártok képviselői, valamint a kerület polgárai koszorúikkal rótták le tiszteletüket a hősök előtt.
A résztvevők ezután dr. Takács Pál emléktáblájához sétáltak, ahol a budafoki hős hozzátartozóival és Szász Lajos lelkipásztorral együtt zsoltárt énekelve emlékeztek meg a börtönbüntetésre ítélt orvosról.
Ismét begördült Téténybe a Csepel teherautó
A Szelmann Ház elé reggel 8 órakor begördült a lyukas zászlós Csepel teherautó, platóján a forradalmároknak öltözött helyiekkel, majd Lászlóné Varga Éva, a Nagytétényi Polgári Kör elnöke köszöntötte a megjelenteket. A koszorúzás előtt Monostoriné Szeleczky Gabriella mondott ünnepi beszédet, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy emlékezzünk 69 év elmúltával Nagytétény névtelen és ismert hőseire: Zrínyi Jánosra, Baráth Sándorra, Hável Benedekre, Holik Mihályra, Kaszmann Albertre, Kulbert Józsefre, Kupi Józsefre, Németh József Gyulára, id. Solymosi Jánosra, Takács Mihályra, Szabó Elemérre, Póka Józsefre, Sándor Lajosra.
Tamás Angéla
